Szabaddá Krisztusban – Március idusa Szigetlankán

Így történt ez a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközségben is, ahol vasárnap délelőtt Nagy Norbert a gyülekezet gyakornoklelkésze hirdetett Igét: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem”. (Jn 14,12-14) A keresztény hívő életében látszólag ellentmondás van, hiszen az istenfélő életmód az oktalanok szemében nem feltétlenül tűnik nagyságosnak. Sokakat megzavar Krisztus kijelentése, hogy az apostolok nagyobbakat is cselekedhettek azoknál, amiket Ő cselekedett. A keresztyén emberektől néha elvárják, hogy egyfajta „csodát” tegyenek hitükkel, holott a nagyságos tettek, amiről Jézus beszél, nem feltétlenül ebben a kategóriában konkretizálódnak. Nekünk nem kell megváltóknak lennünk, hanem a mi tetteink által kell képviselnünk a mi Megváltó Urunkat! Ezeket nevezhetjük nagyobb tetteknek, mert Jézust képviseljük általuk. Nekünk csak hinni, csak imádkozni kell! Ez nem feltétel, ez lehetőség. Ez az Úrral való közösséget mutatja. Aki nincs közösségben az Úrral, nem tud hinni, nem tud imádkozni. Aki pedig az Úrhoz tartozik, még kicsiny hite ellenére is tudhatja: az Úr az Isten, és ő nagy dolgokat cselekszik, nagyobb dolgokat cselekszik még általam is.” – mondta az igehirdető.

Az ifjak Isten dicsőítve adtak hálát a szabadságért, melyet Krisztusban nyerünk meg: „Olyan jó, hogy érzem, átölel Atyám karja, Olyan jó, hogy átjár a dallam, mely bennem szól. Szabaddá lettünk végre minden lánctól, Ezért zeng most az ének szabadításodról.”



Végezetül amolyan „mai Talpra magyar” – ként Bumbár Márton ifjú „Végy erőt magadon!” című saját szerzeményében mondta el többek között: „Megtűrnek minket hisz értékesek vagyunk/ Tudják hogy dolgos és szavatartó nép vagyunk/ De ismétlem megtűrnek!/ S ha nem lépsz idővel ki is űznek/ Csak hallgatod a gúnyos szavakat/ S meghúzódol az eresz alatt/ Meddig lesz ez kényelmes számodra/ Meddig érzed jól magad elnyomva?”